FOLYTATÓDIK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ EMLÉKEZETÁPOLÁSÁT FEJLESZTŐ, NEMZETKÖZI PROGRAM

2025.05.14.

Egy történelmi tanulmányút, több találkozó az emlékezetápolás helyi és hazai képviselőivel, valamint a programban résztvevő országok első világháborús örökségkezelési politikájának és modelljeinek áttekintése után elérkezett oda a Gov4Peace elnevezésű nemzetközi együttműködés, hogy az első világháborús emlékhelyek turisztikai vonatkozását is megvizsgálják. Ezzel a céllal rendezett egy workshopot Mórahalom város partnerségével a Meritum Egyesület április 30-án, a Szegedi Vármúzeumban. A szervezők azokat a kutatókat, helytörténészeket, levéltárosokat és turisztikai szakembereket hívták meg az egész napos eszmecserére, akik felelősséget éreznek a saját környezetükben fellelhető, elsővilágháborús emlékhelyek gondozásával, bemutatásával kapcsolatban.

Az előadások részben olaszországi és erdélyi követendő példákat, valamint délvidéki és szegedi turisztikai lehetőségeket vonultattak fel, részben pedig rámutattak arra, milyen eltérő módokon lehetséges feldolgozni és közkinccsé tenni a helyben meglévő értékeket. A találkozó konkrét témája az volt, hogy kapcsolatokat teremtsem a Dél-Alföldön és az országhatár térségében található, első világháborús emlékek bemutatásához, esetleges turisztikai célú hasznosításához.

Első világháborús turizmus az olasz – szlovén határ mentén

Olaszországból online előadással kapcsolódott az értekezlethez a trieszti Promo Turismo turisztikai ügynökség munkatársa. Nicola Revelant elmondta, hogy az olasz emlékezetpolitika nem korlátozódik pusztán az olasz áldozatok emlékének ápolására. Az Isonzó folyó mentén zajlott ütközetek és az óriási veszteség, amit az egymással szemben harcoló alakulatok elszenvedtek, arra kötelezik az utókort, hogy minden katona emlékét megőrizzék, aki az első világháborúban ott vesztette életét. Ebben az országhatár sem képez akadályt. Hozzátette: nem könnyű feladat az utódokon és történészeken kívül más érdeklődőket is megszólítani, de a szlovén és olasz kollégákat egyaránt alkalmazó PromoTurismo iroda ezen dolgozik tizenöt éve. Abban érdekeltek, hogy az egykori frontvonal mentén, a határ mindkét oldalán együttműködjenek az emlékhelyek idegenforgalmi és ismeretterjesztést szolgáló hasznosításában. Az interaktív kiállításokban, szabadtéri emlékhelyekben, látogatható lövészárkokban, katonatemetőkben bővelkedő Isonzó-frontvidékre érkezők minden szükséges tájékoztatást megkaphatnak a szolgáltatótól az Alpoktól az Adriáig vezető Béke Ösvényéről.

Az eltérő történelmi narratíva sem biztos, hogy akadály - Marosvásárhelyi jó példa

Az egyik előadás arra adott igazolást, hogy létre lehet hozni emlékezetápolást szolgáló látványosságot akkor is, ha a történelem alakulása eltérő értelmezésekhez vezet. Pánczél Szilamér-Péter, a Marosvásárhelyi Maros Megyei Múzeum régésze előadásában arról beszélt, hogyan sikerült a román és a magyar múzeumi szakemberek eltérő narratíváit integrálni ahhoz, hogy létrejöhessen a helyi közgyűjtemény első világháborús kiállítása 2018-ban. A ma is látogatható tematikus tárlatot Románia Erdéllyel való egyesülésének századik évfordulója alkalmából nyitotta meg az intézmény, amelynek koncepciója, hogy bemutassa a Maros menti emberek útját a huszadik század eleji mindennapok világából a lövészárkok pokláig. A kiállítás alapját az az első világháborús leletanyag adta, amely az Erdély keleti részén kiépült római határvédelmi rendszer kutatásakor váratlanul előkerült. Az osztrák-magyar hadsereg az ókorban kiépített frontvonal mentén alakította ki a saját védekezését, amikor a Román Királyság 1916 augusztusában hadat üzent a Monarchiának. A kiállítás kurátorainak sikerült a néprajzkutatók, a hadtörténészek és a régészek szempontjait egyaránt figyelembe venni az időszak bemutatása során.

Kalandtúra természeti és történelmi látnivalókkal

A folytatásban azokról a csillagtúrákról beszélt a csíkkozmási Borbély András, amelyekre a Nyergestetői Történelmi Vendégházából kiindulva viszi az érdeklődőket. Helytörténész barátjával, Takács Áronnal közösen elsősorban természeti látnivalók felkeresésére állítottak össze útvonalakat a Kárpátok nyugati oldalán, ahol az említett frontvonal délebbi, látható emlékhelyei is fellelhetők. A határhegyek titkai sorra tárultak fel a túravezetők előtt, amelyeket ma már idegenforgalmi vállalkozásuk programjaiként kínálnak az érdeklődőknek. A kárpátkanyartól a Kelemen havasokig terjedő útvonalak között olyan is van, amely érinti az Úz-völgyi katonatemetőt. Az itt nyugvó bakák zöme az osztrák-magyar hadseregben szolgálva vesztette életét. Az előadó arra is utalt, hogy míg az olasz-szlovén emlékezetápolás megengedi, hogy az ott elesett ellenfeleknek a halálban ugyanaz a tisztelet jár, ez a szellemiség ezen a területen, a 2019-ben történt összetűzések árnyékában nem érvényesül. Pedig a trianoni békeszerződés kitér arra, hogy az utódállamoknak gondoskodniuk kell az I. világháborús katonatemetőkről.

A hátországban is akadnak fontos emlékek

A munkaértekezleten három előadás is foglalkozott a dél-alföldi, határmenti térségben fellelhető emlékhelyek és emlékek bemutatásának lehetőségével. Bár a terület nem volt érintett az első világháborús harcokban, elsősorban hátországként volt szerepe, mégis értékes művészeti alkotások, relikviák és épített örökség is kapcsolódik a világégés helyi emlékezetéhez. Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár munkatársa a mai Vajdaságban és Belgrádban található, első világháborús osztrák–magyar katonai temetők, emlékművek kialakulásáról ismertette kutatásai eredményét. Elmondta: 25 éve foglalkozik veszteségkutatással. Elsősorban a plébániákról előkerült halotti anyakönyvi kivonatok segítségével sikerült az áldozatok számáról, kilétéről információkhoz jutni, de kiderült az is, hogy több hadikórház működött a térségben, amelyekhez nyughelyek is tartoztak.

Hódi Nóra szegedi idegenvezető előadásában azokra az első világháborús emlékekre irányította rá a figyelmet, amelyekre tematikus városnéző túrákat lehetne szervezni. A legismertebb ilyen emlékhely a városban a Hősök kapuja, Aba-Novák Vilmos monumentális freskójával. Az erről a vidékről besorozott katonák dicsőségének és szenvedéseinek emléket állító mű mellett érdemes beszélni Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című regényéről, amely a hátország mindennapijaiba nyújt drámai betekintést. A tárgyi emlékek közül olyan értékes relikviákat említett, mint a doberdói fa, amit a császári és királyi szegedi 46. gyalogezred a doberdói csatamezőről küldött haza, vagy a legendás fakatona, amellyel adományokat gyűjtöttek a sebesültek és hadiözvegyek számára a főtéren. Tóth István történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettese a városban működő több, mint húsz hadikórházról szólt, amelyeket jellemzően iskolaépületekben létesítettek. A legtöbb ilyen szükségkórházról talált korabeli fotón a tantermekből átalakított kórtermekben lábadoznak a sebesültek.

A találkozó alkalmat kínált az elhangzott példákkal, információkkal kapcsolatos beszélgetésre, javaslatok megfogalmazására, amely a programban együttműködő partnerek számára fontos útmutató lehet az egyik közös cél, az összehangolt, első világháborús kulturális útvonal létrehozásához.