Egy hely, ahol tényleg mindent árulnak – ismét tömegeket vonzott a mórahalmi vásár
2026.06.22.Mindenki tudja, hogy a hónap harmadik vasárnapja hova csábítja az eladókat és a vevőket. A mórahalmi vásár ezúttal sem okozott csalódást, mindent is lehetett kapni, és több árusnál domináltak a nyári termékek, így akár kerti munkát, akár pihenést tervezett valaki a hátralévő hónapokra, megtalálta, amit keresett.
Viszonylag korán, fél 8 körül érkeztünk Török János fotós kollégámmal Mórahalomra, de akadtak olyanok, akik megpakolt cekkerrel, kosárral, a vásárfiával már hazafelé tartottak. A mórahalmi vásár ismét nagy kínálattal, bőséges árufelhozatallal várta a vevőket.
– Zoknit nem veszünk, most nem kell – hallatszott, és a család a virág, művirág, gyümölcs és méz irányába fordult. Hirtelen felbukkant petőfitelepi ismerősöm, Péter, „darálót vennék, ha megegyezünk az úrral” – jelentette ki. Tízezer forintot kínált a portékáért, mire az árus, Sándor csipkelődve megjegyezte: volt olyan is, de abban nem volt középtengely és kés. Huszonötezerre tartotta, annyit kért a darálóért. Péter legyintett, nem alkudozott tovább, „túl messze vagyunk egymástól” – jegyezte meg. Viszont az eredeti, szíjból készült karikás ostor elkelt, 16 ezer forintért vette meg egy fiatalember. Próbált alkudni – 14 és 15 ezer forintot ajánlott –, de feladta.
A mórahalmi vásár: ami ott nincs, az nem létezik
– A kisteleki vásár a legjobb, ott jobban vásárolnak az emberek, a dorozsmai, a mórahalmi és a ruzsai közepes – értékelt Sándor, akinél a darálón kívül szerszámok, nyelek, kerekek, gumik és gépek is hevertek a leterített pokrócon.
Pár méterrel arrébb saját készítésű textiltermékeket, párnát, plédet, pólyát árult László és felesége, ők csak Mórahalomra járnak. Hogy mit lehet kapni a mórahalmi vásárban? Mindent, ami ott nincs – ez igaz a többi kirakodóvásárra is –, az valószínűleg nem is létezik: játék, plüssállat, könyv, édesség, ruha, papucs, hordó, sütemény, szúnyogriasztó, öv, porcelánfigura, rózsatő, kürtőskalács, lángos, pecsenye, kulcsmásoló és késélező is kínálta szolgáltatásait. Volt, aki úgy hívta a vevőit, „tessenek a Maminál szétnézni!”, a szemeteszsák pedig „nem kér enni, és mindig jó, ha van”. Nehéz szabadulni...
– Jöjjön közelebb, uram! Akcióban vagyunk! Elektromos haj- és szakállnyíró, olyan olcsó, ha elmondom, el sem hiszi: 3500 forint! Nem? Kétezer-ötszáz? Nem? Mennyit tud érte adni? De van erdélyi kerámiakés, vagy vigyen valamit a konyhába – mutatott az edényekre, és hadarta, kérdezte, mondta egy fiatalember. Nem vettem tőle semmit, de alig léptem tovább az asztaltól, már hallottam, és később még messziről is: – Asszonyom! Álljon meg! Jöjjön közelebb, akcióban vagyunk! Volt más, kedves látnivaló a mórahalmi vásárban: Larion és Nataniel édesapjukkal Domaszékről jöttek, és régi szolgálati sisakban és sapkában tisztelegtek, amit egy árusnál fedeztek fel.
Forrás: delmagyar.hu
