Harmincegy éve vezeti pékségét, de hetvenévesen sem készül nyugdíjba Varga Ferenc

2026.11.09.

Ha összesűrűsödnek a gondok, Varga Ferencnek bevált módszere van arra, hogy kiszellőztesse a fejét. Fut öt kilométert, és utána egészen más szemmel néz a problémákra. Hetvenévesen is dolgozik, rendszeresen mozog, a pékségben pedig ma is talál annyi örömöt, hogy ne vágyjon az otthon töltött nyugdíjas hétköznapokra. Munkáját az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából az Életfa Emlékplakett bronz fokozatával ismerték el.

A kenyérnek reggel hatra el kell készülnie

Varga Ferenc, a Varga Pékség tulajdonosa nagy megtiszteltetésként élte meg, hogy a szakmai szövetség őt jelölte. Hálás mindazoknak, akik hozzájárultak az elismeréshez, ugyanakkor a plakettben a sütőipar megbecsülését is látja.

Ez a szakma hivatás is. Nálunk a kenyérnek minden reggel hat órára, nyitásra ott kell lennie. Ezt vagy szeretem és csinálom, vagy nem csinálom – fogalmazott. A díjazott számára különösen fontos, hogy a minőség és az egészség iránti elkötelezettség a mindennapi munkában is megjelenjen. Sokat dolgozik a vásárlók bizalmáért, és annak is örül, ha szakmai körökben továbbadhat egy-egy gondolatot a szemléletéből. Az Ásotthalmon végzett munkájukra különösen büszke.

Mi tartja lendületben hetvenévesen?

Élvezem, amit csinálok. Amikor besűrűsödnek a problémák, akkor kevésbé, de az a jellemző, hogy nagyon jól érzem magam benne – mondta. A munka mellett az életmódjára is figyel. Kenyérből csak vadkovászosat eszik, rendszeresen fut, és hetente több alkalommal úszik is. A mozgás számára a napi feszültség levezetésében is sokat jelent.

Van olyan, hogy nyom valami, elmegyek, futok öt kilométert, és mintha kicseréltek volna. Másképp látom a világot, új erőt kapok – mesélte. A nyugdíj egyelőre a gondolataiban sem kapott igazán helyet. Nem szeretne otthon ülni, és a vállalkozás folytatása is foglalkoztatja.

Az Életfa Emlékplakett bronz fokozatával ismerték el Varga Ferenc több évtizedes szakmai munkáját. Fotó: Karnok Csaba

Életfa Emlékplakett jutalmazta a több évtizedes munkát

Mintegy ötvenévnyi munkára tekinthet vissza, amelynek a sütőipar mellett a mezőgazdaság is fontos része volt. Utóbbi szeretetét a szüleitől örökölte, és ezt az időszakot is szívesen idézi fel. A pékség története harmincegy éve kezdődött. Amikor arról kérdeztük, megbánt-e bármit a pályáján, egyértelmű választ adott.

Semmit nem bántam meg az egész életemben. Ha így vesszük, szerencsés ember vagyok – mondta. Ösztönös emberként jellemezte magát. Ha meglátott egy lehetőséget, belevágott, utána pedig minden energiáját arra fordította, hogy működjön az elképzelése.

Soha nem számoltam ki előre, hogy a pékségnek mennyi haszna lesz. Tudtam, ha jól csinálom, akkor meglesz a haszna is – idézte fel a kezdeteket.

Az unokáiban bízik, de a döntés még előttük áll

Két fiúunokája van, és bízik abban, hogy egyszer a pékség folytatásában is szerepet vállalhatnak. Ezt azonban még korai lenne eldöntöttnek tekinteni. A fiatalok most keresik a saját útjukat, ő pedig reméli, hogy idővel a családi vállalkozásban is meglátják a lehetőséget. Közben neki is vannak tervei.

Több nyugalmat szeretne a hétköznapokban, és több közös kirándulást a feleségével, Klárával Távoli, egzotikus utazásokra nem vágyik különösebben.

Egy görögországi út vagy Magyarország felfedezése tökéletesen megfelel az elképzeléseinek.

Mi ez a díj?

Az Életfa Emlékplakett az agrárminiszter által adományozható szakmai elismerés, amely egy eredményes életpályát és a hosszú időn át végzett lelkiismeretes, becsületes munkát ismeri el. Az agrártárcához tartozó ágazatokban dolgozók kaphatják, így az élelmiszeripar, ezen belül a sütőipar szakemberei is. A bronz fokozat a 70. életévhez kapcsolódik, és évente legfeljebb harminc embernek adományozható. A további fokozatok életkorhoz kötődnek, az ezüstöt 80, az aranyat 90, a gyémántot 100 éves korban ítélhetik oda. Az elismeréshez plakett és oklevél jár. Varga Ferenc esetében tehát az elismerés a sütőiparban végzett szakmai életút megbecsülését jelenti.

Forrás: delmagyar.hu